Folytatjuk a S.T.A.L.K.E.R. sorozatunkat, amelyben most az egyik kiegészítőt elemezzük ki. A Call of Pripyat hozza azt, amit az alapjáték, sőt még hozzá is tesz a játékélményhez.
Ha még nem olvastad a Shadow of Chernobyl részről szóló cikkünket, akkor elsőnek olvasd el az ott leírtakat, mert ez a játék hangulatban és játékmódban is nagyon hasonló hozzá, így a korábban leírtakat már nem ismételjük meg.
Alaptörténet
A történet ott folytatódik, ahol a Shadow of Chernobyl abbahagyta. Strelok munkássága után, aki hiába jutott el az erőműbe és tett meg minden tőle telhetőt, a Zóna nem pusztult el, sőt sokkal erősebb lett, mint korábban. Az anomáliák nehezebben észrevehetőek és persze veszélyesebbek is, valamint mindennaposak lettek a hatalmas és pusztító kitörések, melyek következtében az anomáliák is helyzetet változtatnak időről időre, így a Zóna szinte teljesen kiismerhetetlenné vált. Az eset kivizsgálása érdekében az Ukrán Nemzetbiztonsági Hivatal helikoptereket küld a területre, de azok valami rejtélyes oknál fogva lezuhannak és senki nem tér vissza a bázisra. Ekkor lép képbe a főhős, Gyigtyarjov őrnagy, akit a helyszínre vezényelnek, hogy derítse ki, mi okozta a balesetet.
Hangulat
A játék hangulata sokkal depresszívebb, mint a Shadow of Chernobyl esetében. Itt ugyanis sokszor napközben is sötétebb az ég, és jóval kevesebb a napsütötte vidék. Éjjel koromsötét van, lámpával is csak az orrunk elé látunk. Gyakoriak a veszélyes kitörések, amik ha éppen nyílt terepen érnek bennünket – nem pedig egy védett helyen –, akkor azonnal a játék végét jelenthetik.
A városrészek hangulata hozza azt, amit elvárunk tőle és amit már korábban megszoktunk. Ebben a játékban sokkal több az épület, és szerencsére nem egy kaptafára felhúzott dekor elemként tekinthetünk rájuk, hiszen eléggé változatosak. A mocsaras területek bejárása éjjel horrorfilmbe illő, de nappal sem túl mókás mutatvány, főleg ha mutánsok támadnak ránk minden irányból. A mocsarakban gyakoriak a zátonyra futott hajóroncsok, amikbe vakmerő sztalkerek fészkelték be magukat.
Ebben a játékban sokkal több az ember. Elszórva bóklásznak a vidékeken és nagyobb hajóroncsokban, épületekben tömörülnek. Nekem ebben a részben az jobban tetszett, hogy ha embert láttam, az nem lőtt egyből rám (mint ahogy sokszor a Shadow of Chernobyl esetén), sőt a legtöbbször összedolgoztunk és segítettünk egymásnak, ezzel is erősítve az összetartozás érzését. Többször volt, amikor ember-mutáns csata közepébe cseppentem, habozás nélkül segítettem az embereknek, akik a csata végén megköszönték. Ez szintén jólesett, és adott valami pluszt az egész játék hangulatához. Sőt ezek a sztalkerek ugyanúgy lootolnak, mint mi, szóval egy csata után igyekezni kell a hullák átkutatásával, mert lemaradhatunk a zsákmányról. Fantasztikus ötlet és szintén jó közösségi hangulatot ad a játéknak, mint ahogy az is, hogy reggelente ők is kimennek a terepre és este visszatérnek a bázisukra.
Egyes gyárépületek még nappal is elég parás helyek, például amikor dokumentumok után kellett kutatni emeletről emeletre, folyton azon izgultam, hogy mikor ugrik elő, vagy hogy hol támad rám valami lény. Nagy volt a csend, de nem történt semmi. Akárhányszor mentem egy addig „tisztának” vélt terep felé, a feszültség végig ott volt bennem, hogy na majd most... Ezt a hangulatot fantasztikusan hozza a játék. Az utcákon kóborolva is folyton ezen járt az eszem, de szerencsére a legtöbbször nem éltek a készítők az ijesztgetés lehetőségével – aminek azért nagyon örültem. Így legalább volt egy kis időm szemlélni az épületeket és a lehangoló, katasztrófa utáni környezetet. Ez a példa is jól mutatja, hogy nem kell minden sarkon ellenfélnek lennie ahhoz, hogy valami ijesztő legyen (sőt az inkább monoton egy idő után). Sok játék ezzel operál, holott elég lenne csak az ehhez szükséges hangulatot megteremteni, ami ebben a kiegészítőben tökéletesre sikeredett.
Pripyat – mint ahogy a valóságban is – egy betondzsungel szintén romos emeletes házakkal, kiégett fákkal, elszórtan kóborló mutánsokkal és erőszakos zombikkal. Nekem a másik két helyszín (Zalton, Jupiter) hangulata és kidolgozottsága valamiért sokkal jobban tetszett.
Játékmenet
Szerencsére a játék legelején nem egy zöldfülűt alakítunk, hanem egy őrnagyot, aki már valamilyen szinten fel van szerelkezve, harcra kész. Így akár egyből belelendülhetünk a sűrűjébe. A történet három fő helyszínen játszódik (Zalton, Jupiter, Pripyat), amiket lineárisan tudunk bejárni. Az gyakran előfordul majd, hogy ugrálni kell az egyes állomások között, amit szerencsére nem gyalogolva, hanem az úgynevezett navigátorok segítségével tudunk megtenni, némi pénzért cserébe.
Az irányítás hasonló, kicsit változott a kezelőfelület, de nem vészes, sőt szerintem jót tett neki. Jó ötlet, hogy a gyakran használt tárgyakat (elsősegély doboz, kötszer, élelmiszerek, sugárzás elleni szerek, stb.) gyorsgombokhoz rendelhetjük F1-F4 között. Így például sokkal könnyebb a közelharc közbeni gyógyulás. Szintén hasznos – lopakodáskor vagy az ellenséges területeken – a bal feslő sarokban a térkép mellett ugrabugráló kék kijelző, ami mutatja a haladás közben csapott zaj nagyságát.
A játék elején rögtön felfedezhetjük Zalton vidékét, de elindulhatunk a főküldetésünk megvalósításának is. A fő- és mellékküldetések rendszere elég jól ki lett dolgozva. A legtöbbet öröm volt végrehajtani, mert mindegyiknek volt egy kis története, és nem az a sablonos menj ide, menj oda, hozz ezt, hozz azt, hanem ennél azért jóval több. Bár ez a jó érzés Pripyatban nekem már elveszett, ott mintha kiégtek volna a készítők, visszajöttek a sablonos és unalmas futkoztatós feladatok, amit azért nagyon sajnálok.
A pénzgyűjtés központi szerepet kap a játékban, mert minden pénzbe kerül. Például pénzért utazhatunk az egyes pályarészek között, pénzért javíthatjuk az amortizálódott felszerelésünket, elég sok pénzért vehetünk olyan kiegészítőket, amik nélkül a játékot már nem tudjuk tovább játszani és nem utolsó sorban pénzért vehetünk hasznos információkat is. Egyszóval nagyon kell a pénz, amiből azért nincs olyan sok. Ahhoz, hogy meglegyen a szükséges mennyiség, rengeteg izgalmas mellékküldetést kell teljesíteni, amiket szerencsére elég jól megfizetnek. Így viszont a Call of Pripyat játékideje már eléggé hosszú is lehet.
Számtalan újdonságot is kaptunk ebben a kiegészítőben. Az egyik ilyen az alvás. A biztonságos zónák mindegyikében van valahol valamilyen alvó alkalmatosság, ahol szundíthatunk egy kicsit, hogy ne este kelljen belevágni a hosszabb küldetésekbe. Én sokszor alkalmaztam ezt, mert vannak olyan mutánsok, amik főképp éjjel aktívak és a kitörések nagy része is éjjel történik. Amikor csak tehettem, elpörgettem az éjszakai időt. De nem csak ezért hasznos ez a funkció. Egyes feladatoknál órákat vagy akár napokat is várnunk kell, amíg megjavítják a fegyverünket, elkészítik a rendelésünket, vagy éppen dekódolják egy helikopter fekete dobozát. Ha éppen nincs mit tenni, akkor érdemes elpörgetni az időt, hogy gyorsabban teljen a várakozás.
Az ellenségek terén is volt némi újítás. Egyrészt a korábbiakat tovább csiszolták, erősebbek és okosabbak lettek. Új ellenségként pedig megjelentek a törpék és a kimérák.
Ami még újítás az alapjátékhoz képest, a fegyverek fejleszthetősége. Pénzért az erre megfelelő személynél fejleszthetjük a fegyvereinket, hogy nagyobbat sebezzenek, vagy pontosabbak, valamint jobban kezelhetőbbek legyenek.
Hibák
Igaz, a korábbi hibák többségét sikerült kijavítani, a játék kevésbé volt problémás, de azért így is bukkantam érdekességekre:
- Az egyik rejtekhelyről nem tudtam kijönni. Bejutni könnyű volt, de kijönni nem. Újra kellett töltenem a játékot.
- Sajnos még mindig sokszor laggolt a játék, pedig az ajánlott gépigénynél jóval erősebb gépen játszottam.
- Ha ALT+TAB billentyűkombinációval kiléptem a Windowsba, mert valamit meg akartam nézni, akkor visszaváltáskor fekete képernyő fogadott, amin nem tudtam továbblépni.
- A játék vége és az utolsó küldetés eléggé laposra sikeredett. Sokkal jobbat is ki lehetett volna hozni belőle.
Összegzés
Aki játszott a Shadow of Chernobyl résszel, azoknak kötelező a Call of Pripyat is. Szerintem sokkal jobbra sikeredett, mint az alapjáték. Mindenképp megéri a rá fordított időt, hiszen általa egy kicsit más szemszögből is láthatjuk a Zónát és az ott élő emberek mindennapjait.
S.T.A.L.K.E.R.: Call of Pripyat gépigény
Minimum gépigény:
- Processzor: Pentium 4 2.0 GHz /Athlon 2200+ XP
- Memória: 512 MB
- Videokártya: 128 MB nVIDIA GeForce 5700/ATI Radeon 9600, DirectX 8.0
- Tárhely: 6 GB
Ajánlott gépigény:
- Processzor: Intel Core 2 Duo E7400/AMD Athlon 64 X2 5600+
- Memória: 2048 MB
- Videokártya: 512 MB GeForce 9800/ ATI Radeon HD 4850, DirectX 9.0c
- Tárhely: 6 GB