S.T.A.L.K.E.R.: Shadow of Chernobyl

Nemsokára megjelenik a S.T.A.L.K.E.R. 2 Heart of Chernobyl (2022. április 28.) nevű számítógépes játék, ezért úgy gondoltuk, hogy újra elővesszük és felelevenítjük, hogy milyen is az első résszel és annak kiegészítőivel játszani. Ebben a cikkben a Shadow of Chernobyl epizóddal foglalkozunk, amit sokan az egyik legjobb számítógépes sci-fi játéknak tartanak a mai napig.

Alaptörténet

A S.T.A.L.K.E.R. Univerzum alapötleteként Arkagyij és Borisz Sztrugackij 1972-ben megjelent tudományos-fantasztikus regénye, a Piknik az árokparton szolgált.

A mű röviden arról szól, hogy a Földet meglátogatják az idegenek és annyira sem méltatnak minket, hogy szóba álljanak velünk, csak lerakják a feleslegessé vált szemétkupacukat és 2 nap múlva elmennek. Semmit nem tudunk róluk, azt sem, hogy kik és azt sem, hogy miért jöttek. A látogatás a Föld 6 pontján történt, ahol teljesen megváltozott minden. Az így létrejött Zónák több négyzetkilométernyi fekélyes sebhelyek lettek a bolygó felszínén, tele megmagyarázhatatlan anomáliákkal és olyan területekkel, ahol még a fizika törvényei sem a megszokott módon működnek. A hatóságok lezárták, elkerítették és tiltott területté nyilvánították mindet, ám nem számoltak az emberi kíváncsisággal. Aki a rendelkezések ellenére bemerészkednek, legtöbbször nem térnek vissza, de ha mégis, egészen elképesztő leleteket hoznak magukkal. A fekélyes sebhelyekből egykettőre kimeríthetetlen kincsesbánya lett, és megszületett a stalkerek szakmája, a saját szakállukra dolgozó vagy felbérelhető kalandoroké, akik életük kockáztatásával megszállottan térképezik fel a lezárt területeket, ki boldogulást, ki vagyont, ki izgalmakat keresve. Vagy az elérhetetlennek tartott, kívánságteljesítő aranygömböt…

A játék története kicsit másképp alakult, hiszen a készítők a Zónát nem a könyvben leírt helyszínekre helyezték, hanem a csernobili atomkatasztrófa helyszínére és annak vonzáskörzetébe. A területen titkos kísérletek miatt bekövetkezett újabb robbanás következtében alakultak ki az anomáliák és a megmagyarázhatatlan időjárási jelenségek. Tehát a játék az idegenek által hátrahagyott helyek helyett egy tudományos kísérlet bukásaként mutatja be a Zónát. Az akció kedvéért a játékban mindenféle mutánsok szaporodtak el a területen, amik nehezítik a stalkerek amúgy sem könnyű munkáját.

Az intróból sajnos nem sok minden derül ki. A főhőst eszméletlenül szedik össze egy vihar után, aki nem emlékszik semmire és nem is tudnak róla semmit. A jobb karján egy S.T.A.L.K.E.R. feliratú tetoválás található és a PDA-jában is csak egy cél van megadva, hogy ölje meg Strelokot. Kiindulásnak nem túl sok, így vágunk neki a hosszú útnak, és egyetlen nagy feladatunknak, hogy megtudjuk, ki az a Strelok, majd végezzünk vele. A küldetésünk során nagyon sok embernek kell dolgoznunk, rengeteg feladatot kapunk (például: dokumentumok ellopása, célpontok kiiktatása, rejtélyes tárgyak felkutatása, stb.), amikért cserébe hasznos holmikhoz, pénzhez és persze nem utolsó sorban információkhoz is juthatunk.

S.T.A.L.K.E.R.: Shadow of Chernobyl teszt

Hangulat

Az atomkatasztrófa után a terület élhetetlen, nyomasztó és depresszív hangulatú lett, pontosan a könyvben leírtak szerint. Minden sarkon veszély leselkedik ránk, ezért folyamatos éberség szükséges az életben maradáshoz.

Ha alaposan szemügyre vesszük a tájat, akkor láthatunk erősen szennyezett tavakat, beteg fákat, elhagyatott rozsdás járműveket, romos épületeket, mindezek mellett meghitt és hangulatos tábortüzeket, stb. Szomorú látni, hogy az egykori emberek lakta terület hogy válik enyészetté, és hogyan hódítja vissza magának a természet. Ez az atmoszféra az, ami egyedivé és kiemelkedővé teszi az egész játékot.

A grafika szép, ami a játékosokat egy pillanat alatt magába szippantja. A nagy. veszélyes terek és a látszólagos szabadságérzet, hogy szinte bárhova elkalandozhatunk, a nyomasztó atmoszféra, valamint a dinamikus napszakváltakozás tovább fokozza a játék hangulatát.

Folyamatosan jelen van a radioaktivitás, amit a nálunk lévő mérő pittyegése jelez. Ha túl sok időt töltünk a veszélyes helyeken, akkor az árt az egészségünknek, a sugárzás folyamatosan szívja le az életerőnket. A sugárbetegséget speciális képződményekkel, alkohollal vagy gyógyszerrel is gyógyíthatjuk.

A föld alatti létesítmények horrorfilmbe illő hangulatot és jeleneteket tartalmaznak. Bámulatos a játék még mai szemmel nézve is. A felszínen sem könnyű a haladás, főleg éjjel, de a bunkerekben valóságosan rettegni lehet attól, hogy mikor és milyen irányból ront ránk valamilyen undorító teremtmény.

A legváratlanabb pillanatokban is képes szinte bármi ránk támadni, legyünk a föld alatt vagy éppen a föld felett. Például a hátizsákunk böngészése vagy a PDA-nk olvasása közben is, ami egy pillanat alatt visszaránt minket a Zónába.

A Zónában a stalker élete semmit sem ér, amit a játék szinte minden percben éreztet velünk.

Játékmenet

A játék fő- és mellékküldetésekből áll, amikből szerencsére nincs hiány. Bár érdemes igyekezni velük, mert a legtöbbet időre kell teljesíteni és ha elkalandozunk, akkor értékes felszerelést vagy pénzt bukhatunk. A számtalan feladatnak köszönhetően a térképet úgy fogjuk ismerni, mint a tenyerünket, főleg azért is, mert mindenhova gyalog kell mennünk, ami a játék vége felé már egy kicsit unalmassá válik. A jó cuccokért és a sok pénzért érdemes minél több küldetést elvégezni, főleg azért, mert a mellékküldetések többsége elég egyszerű, ha már otthonosan mozgunk a Zónában. A jó fegyvereket viszont már keresni kell, érdemes nyitott szemmel járni.

Nekem külön tetszett, hogy egy idő után elhasználódnak a fegyvereink, így a játék kényszerít minket arra, hogy próbáljuk ki valamennyit. Időközönként enni is kell, ugyanis az étel nemcsak a saját magunk gyógyítására, hanem az éhségünk csillapítására is alkalmas. Éppen ezért egy-két bagett, konzerv vagy szalámi mindig legyen a hátizsákunkban.

A játékban összeszedett holmikat a hátizsákunkban cipelhetjük, majd eladhatjuk a boltokban, amikért jó summát kaphatunk. A boltban pedig különböző kiegészítőket, fegyvereket és lőszert is vásárolhatunk, elég „jó” áron. A hátizsák nem túl nagy, jól meg kell gondolnunk, mit viszünk magunkkal, mert a játék vége felé már elég kevésnek bizonyul. Ha pedig teletömjük a zsákunkat, akkor lelassulunk, sokszor kell pihenőt tartani egy-egy nagyobb táv megtétele közben. Nehéz zsákkal pedig még futni sem lehet, ami növeli az állatokkal szembeni harc nehézségét.

A stalkerek a Zónában történő biztonságos haladás érdekében csavarokat dobálnak maguk elé, és ha az nem a fizika törvényeinek megfelelően ér földet vagy elhajlik a levegőben, akkor ott valami rendellenesség van, amit melegen ajánlott elkerülni. Pár csavarral hamar kideríthető az anomália mérete és könnyen kikerülhető. Ám ha nagyon belefeledkezünk a játékba és vaktában rohanunk az ellenség elől, akkor könnyen végezhet velünk egy semmiből felbukkanó veszélyes anomália.

Külön figyelemreméltó az ellenfelek intelligenciája. A mai modern játékok is megirigyelhetnék, hiszen a legkönnyebb fokozaton is nehéz a játék. Az ellenfelek bekerítenek, taktikáznak, összedolgoznak, tehát a harcok nagyon pörgősek. Hiába takarítunk ki egy adott területet, az nem ok arra, hogy utána ne jelenjen meg valaki a hátunk mögött és lőjön szitává bennünket. Folyamatosan minden irányból ébernek kell lenni. Ajánlott rendszeresen menteni, mert csak úgy kóborlás közben is ránk támadhat egy veszett kutyafalka, amit ha nem tudunk lerázni, végzetes lehet. A mentés után biztosan nem ugyanazzal a taktikával próbálkoznak az ellenfelek, minden alkalommal máshogy törnek majd ránk, ami tovább nehezíti a harcokat. Számomra ez fantasztikus élmény volt, és sokszor meglepődtem az ellenfelek leleményességén.

Hibák

A játék annak ellenére, hogy korának egyik legjobbjának számít, tele van hibával. Egyrészt a játék fejlesztése is nagyon sok időt vett igénybe a GSC csapatának, állítólag a kódot többször is átírták, ami láthatóan rányomta a bélyegét a játékmenetre. Igazából kijelenthető, hogy a számtalan hiba és az optimalizálatlan kód a fejlesztők felkészületlenségéből és kapkodásából származik. Sietni kellett vele, így hát kidobtak valamit a piacra. A játékosok a hangulat és a történet miatt emelik az egészet az egekbe, ami nem feltétlenül a kiadó érdeme. Nézzünk néhány hibát, a teljesség igénye nélkül, amit személy szerint tapasztaltam:

  • A történetmesélés nem a játék erőssége, hiszen a kiinduló szerény információkat a sok mellékküldetésből bővíthetjük, csak szimplán a főküldetésekből nem lenne teljesen kerek az egész történet.
  • Sokszor átlátunk a falakon, eltűnnek a szemünk elől a lépcsők, vagy ami még rosszabb, beragadhatunk egy fűcsomóba.
  • Többször előfordult, hogy az ellenfél fejét célozva az egész tárat bele kellett lőni, mire összeesett.
  • Olyannal is találkoztam, hogy egy korábbi mentési pontot visszatöltve az adott helyen egyszerre 30 ellenséges katona jelent meg, így esélytelen volt a túlélés.
  • Egyes radioaktív zónák sokkal veszélyesebbek, mint az anomáliák.
  • Az egyes pályarészek közötti töltési idő elég hosszú (mai modern géppel játszva is).
  • A játék volt, hogy semmi oknál fogva egyszerűen leállt, és mivel nem mentettem, kezdhettem elölről az adott pályarészt. A jobb alsó sarokban folyamatosan villog a mentés ikon, miszerint a játék automatikusan ment, de ez nem igaz. Érdemes saját magunknak kezelni a mentéseket.
  • A hanghatások is eléggé furcsák sok esetben, például sokszor van úgy, hogy egyetlen kutya sincs mellettünk, mégis több kutya (!!) vonyítását halljuk a közvetlen közelünkből.
  • Sajnos a csavardobálás teljesen kihagyható a játékmenetből, amivel a készítők egy kicsit eltávolodtak az eredeti ötlettől, mert szabad szemmel is jól látható minden anomália. Kellő figyelemmel könnyedén kikerülhetőek.

Egy közösségi csoportban olvastam egy lelkes hozzászólótól, hogy a S.T.A.L.K.E.R. nincs tele hibákkal, hanem amiket tapasztalunk, azokat kizárólag a Zónának köszönhetjük, hiszen a Zónák területén nem minden úgy működik, ahogyan kellene. Ez is azt mutatja, hogy a játékosok már elfogadták a S.T.A.L.K.E.R.-t olyannak, amilyen, és úgy szeretik, ahogy van.

Összegzés

Mindenképpen érdemes kipróbálni, mert egy különleges hangulatú és élvezhető játékról van szó az összes hibájával együtt. Remélem, a folytatás hasonlóan jó lesz, kevesebb hibával.

S.T.A.L.K.E.R.: Shadow of Chernobyl gépigény

Minimum gépigény:

  • Processzor: Pentium 4 2.0 GHz /Athlon 2200+ XP
  • Memória: 512 MB
  • Videokártya: 128 MB nVIDIA GeForce 5700/ATI Radeon 9600
  • Tárhely: 10 GB

Ajánlott gépigény:

  • Processzor:Intel Core 2 Duo E6400/AMD Athlon 64 X2 4200+
  • Memória: 1024 MB
  • Videokártya: 256 MB GeForce 7900/ ATI Radeon X1850
  • Tárhely: 10 GB