Aki kipróbálta a Metro 2033 játékot, annak szinte kötelező folytatás a következő, a Metro Last Light epizód. Szerencsére a Redux verzió ebből a részből is elérhető, így egy frissebb és optimalizáltabb játékot kapunk, amit ezúton is köszönünk a 4A Games csapatának. A két felújított játékban az a közös, hogy mindkettő tökéletesre csiszolja az eredetit, és látványos változásokkal spékeli meg őket.
Miről szól a játék?
A történet egy évvel a Metro 2033 negatív befejezése után folytatódik, amikor a főhős már a spártai rangerek csoportját erősíti. Artyom a videojáték alapötletét adó Dmitry Glukhovsky regényének cselekményében is elpusztítja a Feketék bázisát, de az utolsó pillanatokban kétségek gyötrik a küldetése végrehajtását illetően. A Last Light cselekménye ezen a vonalon indul el. Artyomot rendszeresen visszatérő rémálmok gyötrik, nem tud megbékélni magával az elkövetett tettei miatt, amit a fantasztikusra sikeredett nyitóvideóban is tapasztalhatunk. Egy napon Khan figyelmezteti Artyomot, hogy a Botanikus kert környékén – az egykori Feketék bázisa körül – láttak egy túlélőt. Meggyőzi arról, hogy fel kell vennie vele a kapcsolatot, mert az emberiség jövője múlhat rajta. Természetesen a főhőst nem kell sokáig noszogatni, azonnal elindul felkutatni a lényt, bár a parancsnoka úgy engedi útjára, hogy fejezze be a küldetését, és ölje meg a megmaradt példányt is. A hosszú és rázós út során ismét elég sok kísérő csapódik Artyom mellé, elsőként Anna, Miller ezredes lánya, de a spártai csapattagokon túl Khan és még sokan mások is segítik nehéz küldetése teljesítésében.
Játékmenet, harcok, grafika
A játékmenet lényegében hasonló, mint amit a Metro 2033-ban megszoktunk, sőt a fejlesztők igyekeztek kijavítani a meglévő hibákat. A fizetőeszköz továbbra is a jó minőségi katonai lőszer, amit most sem árt gyűjtögetni, hiszen a fegyverek extra fejlesztéseit vagy éppen a lőszerkészletet könnyebben pótolhatjuk. Bevallom, én magam alig vettem az árusoktól dolgokat, mert a pályákon elszórva majdnem mindent megtaláltam, amire szükségem volt. A Last Light cselekményében többet kell a felszínen vagy éppen mérgező levegőben tartózkodni, ezért mindig figyelni kell a gázmaszk épségére, és a maximális számú szűrők begyűjtésére. Vásárolni nem lehet, szóval minden kis zugba be kell nézni, hogy meglegyen a szükséges adag, mert sokszor semmi utalás nincs arra, hogy a következő pályán gázmaszkra lesz szükségünk, sőt vannak olyan részek is, ahol elég sokáig kell cserélgetni a szűrőket, és ha éppen a pálya közepén fogy el, az nagyon kellemetlen.
A mesterséges intelligencia sokat javult, bár még mindig akadtak olyan esetek, hogy az ellenség az orra előtt sem vett észre a sötétben, de összességében jobban szervezettek voltak. Összedolgoztak, bekerítettek, sőt riasztották egymást, és akkor aztán vérrontás nélkül nem lehetett megúszni. Érdemes sokszor a lopakodást választani – főleg ha jó befejezést szeretnénk –, hiszen sokkal élvezetesebb, főleg azért, mert a pályarészek úgy vannak kialakítva, hogy kedvezzenek a csendesebb játékmenetnek. A fegyverekre hangtompító szerelhető, és a dobókésekkel is halkan végezhetünk az ellenségekkel. A játék sokszor büntet a hangos lövöldözés miatt, főleg a felszínen a mutánsokkal vívott harcban, hiszen a hang hatására az összes lény egy helyre csődül, és akkor sokkal nehezebb megölni őket, sőt a lőszerkészlet is jelentősen megcsappan, ami nem a legszerencsésebb ebben az ellenséges világban.
Az ellenfelek eléggé változatosak, az emberek és a megszokott mutáns lények mellett találkozhatunk pókokkal, garnélarákokkal, agresszív kúszónövényekkel és repülő démonokkal is. Sőt ebben a részben négy „boss fight” is helyet kapott (garnélarák, páncélos mutáns, medve, tank) amikor meg kell ölni, vagy le kell győzni az ellenfeleket ahhoz, hogy tovább léphessünk a következő pályára.
A harcok és a pályák eléggé változatosak, sokszor mozgó járműből kell céloznunk, sőt egy rövid időre magunk is vezethetünk egy szuper sínautót, ami nagyon élvezetes. Részt vehetünk színház és sztriptíz előadáson, gitározhatunk, alkoholizálhatunk, drogozhatunk, sőt az ezredes lányát is megszeretgethetjük. Fantasztikus, hogy a játék készítői még ilyen apróságokra is gondoltak, amivel a játékosok még jobban beleélhetik magukat a bemutatott világba, és az ellenséggel vívott harcok között kicsit megpihenhetnek. Ami valljuk be, kell is, hiszen a küldetések során eljutunk óriáspókok alagútjába, mocsaras területekre, elhagyatott bányarendszerbe, kegyetlen börtönbe, sőt még egy földalatti folyón is át kell kelnünk.
A grafika hozza az elvárt szintet, az atmoszféra és a hangulat sokkal nyomasztóbb, mint az előző részben. A fények és a hanghatások nagyon rendben vannak, hasonlóak a Metro 2033 Redux verziójában megszokottakhoz. A játék alatt folyamatosan érezhető, hogy milyen lehet a tápláléklánc alján lenni, hiszen minden azt sugallja, hogy nem vagyunk biztonságban, és a mutánsok bármikor ránk támadhatnak. Akár a felszínen, akár a föld alatt.
Jófiúnak kell lenni?
A Metro 2033-ban mindegy volt, hogy miképp teljesíti a játékos a pályákat, csupán a végén dönthetett, hogy elpusztítja-e a Feketék lakhelyét, vagy sem. A Metro Last Light ezzel szemben jóval keményebb. A történet két befejezést kap, attól függően, hogy milyen stílusban játssza végig a játékos a történetet. A jó befejezéshez nem szabad sokat ölni (még azokat sem, akik igazából nagyon megérdemelnék), amikor csak lehet, kerülni kell a konfliktusokat, de még a mutánsokat sem szabad halomra gyilkolni. Ez a játékmenet jóval nehezebb, inkább a lopakodó stílus ajánlott. Természetesen, aki szeret lövöldözni, annak lesz rá alkalma bőven, de ne számítson pozitív befejezésre. Már csak ebből a szempontból is érdemes legalább kétszer végigjátszani a játékot, hogy mindkét stílust kipróbálhassuk, de biztosan lesz olyan pályarész, amit majd újfent felfedezhetünk.
A játék hibái
Komolyabb hiba nem tapasztalható, nagyon jól össze lett rakva a játék. Négy apróságot tudok csak felhozni.
- A történetmesélés továbbra sem a játék erőssége, de azért javult az előző részhez képest.
- Néha a mutánsokba olvadtam harc közben.
- Artyom továbbra is néma, de a pályák betöltésekor folyamatosan beszél.
- A főellenségek bevezetése. Szerintem ez a vonal nem illik ebbe a játékba, de mivel csak négy volt belőlük, elviselhető volt, habár meglettem volna nélkülük is.
Összefoglalás
A Metro ezen epizódja összességében fantasztikusra sikeredett, nem unalmas, pörgeti az eseményeket, tele van fordulatokkal, opcionális küldetésekkel, morális döntésekkel, sőt egy csipetnyi romantikával és erotikával is meg van fűszerezve. Mindezt lebilincselően tálalja a játék, olyannyira, hogy majdnem egyhuzamban végigjátszottam az egészet. A Last Light közepes szinten is jóval nehezebb, mint a Metro 2033, ami köszönhető a változatos és okosabb ellenfeleknek, és a készletek szigorúbb menedzsmentjének. Aki még nem tette, az mindenképpen próbálja ki, hiszen egy olyan világba csöppen, amit nem fog egyhamar elfelejteni.
Gépigény
Minimális gépigény:
- Processzor: 2.2+ GHz Dual Core vagy jobb
- Memória: 2 GB
- Operációs rendszer: Windows Vista, 7 vagy 8 (64-bit)
- VGA: DirectX 10, GeForce 8800 GT 512 MB, GeForce GTS 250 512 MB
Ajánlott gépigény:
- Processzor: Quad Core vagy 3.0+ GHz Dual Core
- Memória: 4 GB
- Operációs rendszer: Windows 7 vagy 8 (64-bit)
- VGA: DirectX 11, GeForce GTX 480 1 GB