Játékok, amik jók, de…

Biztosan sokan voltak már úgy egy játékkal, hogy alig várták a megjelenését, és miután elkezdtek játszani vele, kicsit csalódottak voltak, vagy nem érezték, hogy a készítők mindent megtettek volna a maximális játékélmény érdekében. Az elmúlt években nem kevés játékkal érezhettek hasonlókat a játékosok, de cikkünkben most három ilyen játékot vettünk elő.

Volt egyszer egy SimCity, ami nem jó, de rossz...

A SimCity sorozat ötödik részét 2013 márciusában adta ki az EA Games, egy évtizeddel az előző rész, a SimCity 4 után. A rajongók nagyon várták, hiszen rengeteg újítást hozott. A játék teljesen új motort és modern 3D grafikát kapott. A játékmenetben fontos újítás volt, hogy már nem csak egy várossal, hanem egy egész régióval játszhatunk, amelynek a városai megoszthatják egymással az erőforrásokat, például a diákok átjárhatnak tanulni a szomszéd város egyetemére. A városokat ezért egy-egy feladatra lehet specializálni. Például amelyik város alatt sok szén vagy kőolaj található, több erőművet is építhet, és így elektromos energiával láthatja el a szomszédait, akik az így felszabaduló helyet és pénzt fejlett egészségügyi komplexum építésére használhatják. A városok az erőforrásaikat összedobva pedig dolgozhatnak egy nagy projekten, például nemzetközi repülőteret vagy hatalmas naperőművet építhetnek. Mindezt online, a barátainkkal együtt építkezve tehetjük.

Vagy mégsem? Kiadása után számtalan panasz érkezett a fejlesztőkhöz, mert a szerverek túlterheltek voltak, irreálisan hosszú betöltési idővel rendelkeztek, időről időre ledobta a szerver a játékosokat, és sok mentésnek is nyoma veszett az éterben. A helyzeten csak tovább rontott, hogy az egyjátékos módhoz is internetkapcsolatra volt szükség. Emiatt a játékot több gamer magazin is katasztrofálisnak és játszhatatlannak minősítette, az EA pedig felajánlotta a vásárlóknak, hogy ingyen választhatnak egy másik játékot. Sok toldozgatás-foldozgatás után a 2014-ben kiadott 10-es patch tette lehetővé, hogy végre offline is élvezhessük a játékot.

SimCity, Angry Birds Epic, Paraworld

Eposzi reklámnézegetés mérges madár módra

Újabb hatalmas csalódás a 2014-ben kiadott, iOS-en és Androidon játszható Angry Birds Epic. Maga az alapötlet kiváló, és nagyon izgalmas ahhoz képest, hogy casual játékról van szó; a készítő Rovio kitett magáért. Adott ugyebár a madarak és a disznók szokásos konfliktusa, a disznók elrabolják a tojásokat, amiért a madarak nagyon mérgesek lesznek, és sok-sok pályán keresztül megy a harc a visszaszerzésükért. Mindezt megfejelték egy kis RPG-szerű hangulattal, kardot és varázspálcát adtak a madarak és a disznók kezébe. És persze van itt minden, ami napról napra visszacsábítja a játékosokat: napi belépési bónusz, aréna, ahol más játékosokkal lehet megküzdeni, olyan pályák, amiket csak a hét bizonyos napján lehet végigjátszani, valamint miután kivittük az alapjátékot, további pályákon lehet tapaszpontokat gyűjteni.

De mégis mi az, ami képes egy pillanat alatt teljesen tönkretenni a játékélményt? Természetesen a reklámok. Jó, jó, nincsen rózsa tövis nélkül, azaz nincs ingyenes casual játék reklám nélkül, de ami itt folyik, az már tényleg túlzás. Nézz meg egy reklámot, ha még több napi jutalmat akarsz bezsebelni. Nézz meg egy reklámot, ha plusz támadóerőt szeretnél az adott pályán. Nézz meg egy reklámot, ha szeretnél nyerni egy új fegyvert valamelyik madaradnak. Nézz meg egy reklámot, ha nem tetszik az aréna napi teljesítendő célja. Ja, és a gép időnként csak úgy véletlenszerűen is bedobál néhány reklámot, amikor elkezdesz egy pályát, és emellett sajnos az egyes pályák betöltési ideje is nagyon hosszú. A játék kezdetekor ez még nem annyira zavaró, de amikor magasabb szinten vagy, bizony több tucatszor kell farmolnod egy-egy könnyű pályát, hogy a megnyert nyersanyagokból készíts egy darab életerő-italt. Így konkrétan már több időt töltesz várakozással és reklámok nézegetésével, mint az effektív játékkal. És ez bizony hamar el tudja venni az ember kedvét.

Dínóm-dánom a Paraworldben

A Paraworld egy RTS játék, a német Spiele Entwicklungs Kombinat fejlesztette 2006-ban. A sztorija nagyon ígéretesnek indul: adott egy SEAS nevű tudományos társulat, amely felfedezi egy párhuzamos világ létezését, ahol az őslények nem haltak ki, ezért mindenfelé gyapjas mamutok és dinoszauruszok szaladgálnak kőkorszaki törzsek társaságában. Ebben a világban remélik megfejteni az örök élet titkát. Elküldenek hát három tudóst, Anthony Cole-t, az amerikai geológust, Stina Holmlundot, a svéd biológust, valamint a magyar játékosok nagy kedvencét, a fizikus-csillagász Béla András Benedeket egy expedícióra. Azonban miután hőseink felfedezik a SEAS gonosz szándékait, ellenük fordulnak, és meggyőzik prehisztorikus barátaikat, hogy együtt győzzék le őket.

A játék grafikája (2006-os mércével mérve persze) lélegzetelállító. Gyönyörű tájakon kell harcolnunk, az effektek, mint az árnyékok, a víz csillogása vagy az időjárás részletgazdagok. A csaták is igen látványosak, a behemót dínók, gyapjas mamutok, kardfogú tigrisek csak úgy röptetik az ember ellenfeleiket. Az aláfestő zene is tökéletesen passzol a hangulathoz. A hősök és az egységek humoros beszólásai pedig még tovább fokozzák a hangulatot. Ezt a játékot minden őslényrajongó számára kötelező beszerezni.

De a pozitívumok ebben ki is merülnek. A harcrendszert sajnos nagyon eltolták a fejlesztők. Három néppel lehet játszani a játékban, azonban a köztük lévő különbség minimális, a harci egységeiket szinte csak a grafika különbözteti meg egymástól. Mert miért is ne, egy íjász és egy géppuskás is ugyanannyit sebez. A seregünk maximális létszáma igen kicsi, a munkásokkal és hőseinkkel együtt 52 fő, ami önmagában még nem is lenne baj. Azonban túl sok különböző egységtípust és fejlesztést tettek a játékba, amelyet egy ekkora seregmérettel egyszerűen lehetetlen kihasználni. Elég rossz érzés azt latolgatni, hogy Bélát léptessem-e elő, vagy inkább T-Rex titánt gyártsak helyette. Mindezt még megfejeli az is, hogy a sztoriban igen komoly logikai bukfencek vannak. Mindent összevetve tehát a pazar hangulatot megadó őslények nélkül nem lenne több ez a játék egy közepesen rosszul sikerült, felejthető RTS-nél.